Holnap itt a Karácsony, ami a keresztény emberek számára az egyik legmeghittebb, legszeretettelibb ünnepe az évnek. Az volt nekünk itt Magyarországon is - jó húsz évvel ezelőttig. Aztán lassan megváltozott ez is, mint minden más.
Kezdetben mindenki örült, mert jöttek sorban a bevásárlóközpontok, a plázák, ahol úgy nézelődhetett az ember, hogy közben télen meleg, nyáron meg hűvös volt, és ha kedve szottyant, hát beült a moziba, leült egy gyors-étkezde, egy "Meki" asztalához, egy kis időre tehetősnek érezhette magát. Jöttek a csillogó reklámok, hazudva a "legfehérítőbb", "legszínkímélőbb", "legpuhább", "legtisztább érzés" igéjét. Jó volt "szabadnak" érezni magunkat a negyven évig tartó boldog békeidők után.
Azokban az években, az újdonsült demokrácia első perceiben senki sem gondolt arra, mi lesz az országgal, mi lesz az emberekkel. Senki sem vette észre, hogy ezalatt az addig is a fejünkön ülő-, a vérünkön hízott kiválasztottak sunyi módon ellopják tőlünk amit évtizedek alatt teremtettünk, hogy az egész országot a nemzetközi tőke-, a globális kapitalizmus rabszolgáivá tegyék. Azok, akik addig a szocializmus nagy eszméit hazudva lopták össze a saját rendszerváltásukhoz szükséges alapokat, azok ma médiacézárok, bankvezérek, milliárdos politikusok lettek. A birka nép meg ölre megy, hogy melyik tolvajt, hazaárulót juttassa a zsíros falatok közelébe újabb évekre.
De kanyarodjunk vissza az ünnephez. Húsz éve a karácsony még Az Ünnep volt, a szülői fészekből kirepült gyerekek hazatértek, összegyűlt a család apraja nagyja és egy kis időre átjárta a szeretet az embereket. Nem voltak örökké nyitva tartó Szupermarkecek ezért több napra előre kellett gondoskodni az asztalra valóról is. Az ajándékozás nem afféle licitverseny volt, igyekeztünk apró de hasznos ajándékokkal meglepni egymást. Olyan "csukódzkodjunk be és ki se mozduljunk" hangulata volt az egésznek.
Aztán egyre több lett a bevásárlóközpont, egyre korábban kezdődött a "Karácsonyi vásár" és az évek során fogyasztásra szoktatott emberek fogyasztottak is rendesen. Senki nem vette észre, hogy eközben lassan minden értékét vesztette. Már snassz volt egy pulóvert vagy egy meleg kesztyűt-, egy izgalmas könyvet ajándékozni, azokhoz már nem kellett alkalom, azokat az ember csak úgy megvette magának, elvégre "fogyasztói társadalom vagyunk", megmondták a reklámok, amik egyre sűrűbben tolakodtak az ember arcába. És közben beindult a "nincstelenítő" program is. Elhitették az emberekkel, hogy nem kell pénz, ha valamit akarsz, veszel fel hitelt, a lakásod-, házad jelzáloggal terheled, majd visszafizeted a kölcsönt. Vastagon. Kétszeresen. Aki hülye, dögöljön meg. Természetesen vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem megy másként. De szobabiciklire személyi kölcsönt, az normális? A fizetéssel megegyező törlesztőrészlet az normális?
Szerencsétlen embereket - bár a felelősségük, vagy inkább felelőtlenségük megbocsáthatatlan - valahol megértem. A BANK azt mondta: a futamidő, a törlesztőrészlet rendben lesz, aggodalomra semmi ok. Aztán a BANK meggondolta magát. Mert elérkezett az idő a kisemmizésre, a földönfutóvá tételre. A BANK kikiáltotta a világválságot. Vitte a házat, a kocsit, majd a nyomorult emberek adójából még az állami mentőövet is. Buta, buta polgára ennek a nyomorult országnak, hát még mindig nem vetted észre, hogy a kiválasztottaké a Bank, a kiválasztottak irányítják az országot, a világot? És a kiválasztottak úgy döntöttek, kell nekik ez a nyomorult ország, itt nincs helye többé a buta polgárnak, pusztulnia kell.
Holnap itt a karácsony, ami számunkra, keresztény magyarok számára is az egyik legmeghittebb, legszeretettelibb ünnepe volt az évnek. Itt ülök a becsomagolt ajándékok mellett és valahogy nem akar a szeretet összegyűlni a szívemben. Sokkal inkább aggodalmat érzek. Nézem a szépen becsomagolt dobozokat és rá kell ébrednem, ellopták tőlünk a karácsonyt is
