Hogy is mondta a gyurcsányi 2006 májusában az övéi között? "Ez egy kurva ország..."? Akkor sokakban felhorgadt valami ennek hallatára, bár nem ez volt annak a híres-hírhedt "igazságbeszédnek" a legfontosabb mondanivalója. De most nem szeretnék belemélyedni ebbe a témába, elég csak emlékezni rá, majd látjuk miért.
Az élet úgy hozta, hogy jelenleg egykeresős családmodellben kell élnünk ezért nehezen engedhetjük meg magunknak az egyébként gyűlölt multik teljes elkerülését. Eljön annak is az ideje, erősen bízom benne, amikor nem okoz majd gondot a nemzeti érzelmek szerinti szolgáltató választás. De ez még nem az az idő. Szóval időnként meglátogatom a helyi Tecsót, bár közben befelé pirulok miatta :)
Legutóbbi vizitem során épp a zöldség-gyümölcs szekciónál haladtam, amikor a következő párbeszédre lettem figyelmes, melyet az alja sorból már kiemelkedett, a szellemi szintet azért meg nem ütő stand főnököcske hölgyemény folytatott az újoncnak látszó zöldség-gyümölcs polcfeltöltő legénnyel. Közben az addig vele tereferélő kolleginájából merített extra erőt. Na szóval, lássuk:
- Zolííííí, hát te micsinááász? ordította - Ezt tanultad a képzésen? Hát hogy kell a standot feltölteni?
- Hátra kell rakni a friss árút és elé a régebbit... pirult bele a legény
- De te nem így csináltad! Mit csinálsz?
Társához fordulva:
- Nézd meg, kihozza a friss árút és csak úgy előre rakja... Igen, ezzel a gazsággal megfosztja a vevőt attól a luxustól, hogy a pénzéért nyomorodott, fonnyadt árút vehessen, kénytelen ugyanannyiért jobb minőséget választani.
A hangja csupa gőgös megvetés és önelégültség is egyben. Lám, van itt olyan akit ő alázhat végre.
Szegény Zolííííí lángvörös fejjel, megszégyenülve oldalgott vissza, helyrehozandó a súlyos mulasztást. Megtanította neki egy - polc-feltöltőnek már túl iskolázott (vagy a szereposztó dívány által kiemelt?), de a szomszédos gyár szalagjához még képzetlen - idióta, hogy a magyarnak saját hazájában nincs friss zöldség, csak ha már elvitte a szart.
Nem baj Kedves Zoli, a te alázásod többeket megtanított, hogy majd az alsóbb ládákat, rekeszeket is kibontsák, ha az előttük lévő hulladék nem tetszik nekik, hisz ott van a titok, alul.
Félreértés ne essék, tudom én, hogy mindenhol így csinálják a kereskedők, a portéka egészséges rotálása teljesen normális dolog, de egy aprócska különbség azért mégis van. A kis üzletekben, piacok standjain a kereskedő a silányabb portékát odaadja olcsóbban, annyiért, amennyiért érdemes elvinni, és jó áron mindig jó árút kínál. Aki nem így tesz azt a vevők hamar elkerülik, ezzel tanítva neki tisztességet.
Ebben a közjátékban nem az volt az elkeserítő, hogy az állam által egyébként kedvezményezett, mégis kapzsi multipatkány minden áron a haszon maximalizálásra törekszik, azt megszoktuk már. Sokkal inkább az, hogy az általa foglalkoztatott emberekből ilyen szolgalelkű, a sajátjaival szemben ennyire cinikus lények, igazi kápók - vagy inkább prostik - lettek. Akik talán a saját családjukra is rásóznák a fonnyadt káposztát vagy a száraz kenyeret. De ha nem, akkor a kurva anyjukat, azt!
Valahol azt olvastam, egy ország megítélése olyan, amilyen a benne élő polgárok sokaságának megítélése. Ők adják az ország fazonját, lelkét. Az ő viselkedésük, életük az egész országot minősíti, alakítja annak képét. Egyúttal tetteikkel maguk vívják ki a megbecsülést vagy a megvetést, ki ki érdeme szerint. De milyen ország az, ahol a polgárokból agymosott birkák lesznek, akik szó nélkül hagyják a régi-új elnyomók minden mocskát. Milyen ország az, ahol hazug politikusok, szélhámos "szakszervezeti vezetők" büntetlenül játszhatják aljas játékaikat? Milyen ország az, ahol elnyomott bánt elnyomottat, ahol a tisztességes ember jogai mindenek után következnek?
Milyen ország az, ahol ilyen kurva szolgalelkű népség él...?
Tovább a bejegyzéshez.... »
Az élet úgy hozta, hogy jelenleg egykeresős családmodellben kell élnünk ezért nehezen engedhetjük meg magunknak az egyébként gyűlölt multik teljes elkerülését. Eljön annak is az ideje, erősen bízom benne, amikor nem okoz majd gondot a nemzeti érzelmek szerinti szolgáltató választás. De ez még nem az az idő. Szóval időnként meglátogatom a helyi Tecsót, bár közben befelé pirulok miatta :)
Legutóbbi vizitem során épp a zöldség-gyümölcs szekciónál haladtam, amikor a következő párbeszédre lettem figyelmes, melyet az alja sorból már kiemelkedett, a szellemi szintet azért meg nem ütő stand főnököcske hölgyemény folytatott az újoncnak látszó zöldség-gyümölcs polcfeltöltő legénnyel. Közben az addig vele tereferélő kolleginájából merített extra erőt. Na szóval, lássuk:
- Zolííííí, hát te micsinááász? ordította - Ezt tanultad a képzésen? Hát hogy kell a standot feltölteni?
- Hátra kell rakni a friss árút és elé a régebbit... pirult bele a legény
- De te nem így csináltad! Mit csinálsz?
Társához fordulva:
- Nézd meg, kihozza a friss árút és csak úgy előre rakja... Igen, ezzel a gazsággal megfosztja a vevőt attól a luxustól, hogy a pénzéért nyomorodott, fonnyadt árút vehessen, kénytelen ugyanannyiért jobb minőséget választani.
A hangja csupa gőgös megvetés és önelégültség is egyben. Lám, van itt olyan akit ő alázhat végre.
Szegény Zolííííí lángvörös fejjel, megszégyenülve oldalgott vissza, helyrehozandó a súlyos mulasztást. Megtanította neki egy - polc-feltöltőnek már túl iskolázott (vagy a szereposztó dívány által kiemelt?), de a szomszédos gyár szalagjához még képzetlen - idióta, hogy a magyarnak saját hazájában nincs friss zöldség, csak ha már elvitte a szart.
Nem baj Kedves Zoli, a te alázásod többeket megtanított, hogy majd az alsóbb ládákat, rekeszeket is kibontsák, ha az előttük lévő hulladék nem tetszik nekik, hisz ott van a titok, alul.
Félreértés ne essék, tudom én, hogy mindenhol így csinálják a kereskedők, a portéka egészséges rotálása teljesen normális dolog, de egy aprócska különbség azért mégis van. A kis üzletekben, piacok standjain a kereskedő a silányabb portékát odaadja olcsóbban, annyiért, amennyiért érdemes elvinni, és jó áron mindig jó árút kínál. Aki nem így tesz azt a vevők hamar elkerülik, ezzel tanítva neki tisztességet.
Ebben a közjátékban nem az volt az elkeserítő, hogy az állam által egyébként kedvezményezett, mégis kapzsi multipatkány minden áron a haszon maximalizálásra törekszik, azt megszoktuk már. Sokkal inkább az, hogy az általa foglalkoztatott emberekből ilyen szolgalelkű, a sajátjaival szemben ennyire cinikus lények, igazi kápók - vagy inkább prostik - lettek. Akik talán a saját családjukra is rásóznák a fonnyadt káposztát vagy a száraz kenyeret. De ha nem, akkor a kurva anyjukat, azt!
Valahol azt olvastam, egy ország megítélése olyan, amilyen a benne élő polgárok sokaságának megítélése. Ők adják az ország fazonját, lelkét. Az ő viselkedésük, életük az egész országot minősíti, alakítja annak képét. Egyúttal tetteikkel maguk vívják ki a megbecsülést vagy a megvetést, ki ki érdeme szerint. De milyen ország az, ahol a polgárokból agymosott birkák lesznek, akik szó nélkül hagyják a régi-új elnyomók minden mocskát. Milyen ország az, ahol hazug politikusok, szélhámos "szakszervezeti vezetők" büntetlenül játszhatják aljas játékaikat? Milyen ország az, ahol elnyomott bánt elnyomottat, ahol a tisztességes ember jogai mindenek után következnek?
Milyen ország az, ahol ilyen kurva szolgalelkű népség él...?
